Kapcsolathekker

Mi a legmaradandóbb, amit adhatsz a gyerekednek?


Milyen ajándékot adhatunk gyermekeinknek, mely megalapozza az önbizalmukat, erősíti az empátiára való képességüket és a szó legtisztább értelmében segíti azt, hogy jobb emberekké váljanak?


Ezt a kérdést látva most a nagymamámra gondolok. Nagyon régen voltam már kisgyerek, ő pedig nagyon régen nincs már közöttünk. Mégis, olyan tisztán emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna. 

Akárhányszor csak beléptem a szobába, bármit is csinált éppen, szánt rá egy pillanatot, hogy rám nézzen (igazán rám!) és egyszeriben felderült az arca. Lehetséges, hogy egy árva szót sem szólt hozzám, vagy csak egyszerűen megkérdezte: Mi újság? – mégis olyan szeretettel nézett rám, ami már önmagában valódi biztonságérzetet adott, s ami a mai napig tartó belső töltést ad nekem. 

Egyértelműen és következetesen kérte számon a feladatokat, alkudozásra semmilyen esetben, még véletlenül sem adott alkalmat, de mindeközben már gyerekfejjel is biztosan éreztem, hogy nem vár el tőlem semmilyen rendkívüli tettet azért cserébe, hogy feltétel nélkül szeressen.

Vagy másképpen: valahogy csendesen, észrevétlenül megtanította azt, hogy a két dolog nem függ össze. Már az a tény, hogy létezem, örömmel és boldogsággal tölti őt el, s ezen az sem változtathat soha, ha valamiben nem úgy teljesítek, ahogyan azt ő szeretné. 

 

Természetes volt, hogy teljesíteni, szót fogadni, igyekezni kell – a tetteim viszont ,,csak” azt befolyásolták, ahogyan az adott dologban elért eredményemről vélekedett, az alapokat viszont soha, semmilyen tettem nem változtathatta meg. 

 

Sűrűn eszembe jut ez mostanában, amikor a gyerekeimre nézek. Emlékeztet, hogy milyen szerencsés is vagyok, hogy nekem derülhet fel az arcom, amikor a szobába lépnek és nekem van most lehetőségem ezt a belső töltést továbbadni nekik.

Ők most gyerekek, most tapogatják ki a helyüket a világban, tehát pontosan most van itt az ideje annak, hogy biztosan megtanulják: nem kell számomra bebizonyítaniuk semmit, nem kell semmi különlegeset elérniük, már azzal, hogy léteznek, valódi örömöt hoztak az életembe.

Mindegyikük másban erős, mindegyikük felé vannak nagyon szilárd elvárásaink, de az ezeknek való megfelelésnek semmi, de semmi köze nincs az alapokhoz. Igyekszem minden alkalommal, amikor velük lehetek,  jelét adni ennek. 

Ez nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy ne követelnénk tőlük. Vannak számukra megkerülhetetlen elvárások, bizonyos viselkedések pedig elítélendők – akárcsak más családokban. Vallom, hogy a gyermekek biztonságérzetének kialakulásához feltétlen szükség van jól meghatározott korlátokra, melyek között mozoghatnak. Szükségük van szabályokra, egyfajta világos rendszerre és olyan elvárásokra, melyeket következetesen számon is kérnek tőlük. 

Ha szükséges, akkor a fegyelmezés sem áll távol tőlem és igen, gyakran követek el hibákat szülőként, azonban mindenképpen azt szeretném, ha a gyermekem belső hangja minden körülmények között, akár évtizedek múlva is teljes bizonyossággal tudná kijelenteni ezt: ő szeretve van. Igazán, feltétel nélkül. Csupán azért, mert létezik. 

Mert ez lehet az alapja annak, hogy tudja: bármi történhet, hozzánk jöhet  – s fordítva is, nem történhet semmi olyasmi, ami után ne fordulhatna hozzánk. Mert ami vele történik, az velünk is történik, az ő baja közös bajunk. Ilyen egyszerűen, megkerülhetetlenül, mindenféle de és ha nélkül. 

A legcsodálatosabb az egészben pedig az, hogy annyira, annyira egyszerű ezt az iszonyúan fontos dolgot megmutatni nekik.

Kimondani, hogy szeretlek. Kiengedni azt a mosolyt. Hosszan tartani azt az ölelést. Bocsánatot kérni, ha kell. Úgy figyelni, mintha amit elmesél, az a világ leges-legérdekesebb dolga lenne.

Mert pontosan abban a pillanatban könnyen lehet, hogy az is. 

 

Háttér: MOOC Course, Babies in Mind: Why the Parent’s Mind Matters, The University of Warwick, 2017. 

 

 

 

 
 

Továbbiakat a lenti cikkajánlóban vagy a blog facebook oldalán találsz: itt csatlakozhatsz hozzánk, hogy ne maradj le a friss cikkekről. Gyere, egyre többen vagyunk! 

Köszönöm, hogy olvasol, nézz vissza máskor is! 

Ha tetszett a bejegyzés, nagyon köszönöm, ha megosztod vagy a fb Tetszik gombbal (itt Kapcsolódó kép ) jelzed azt nekem. 

 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!