Kapcsolathekker

Hogy én még egyszer segítsek neked!? Azt várhatod!

Adott egy pár. Egy teljesen fiktív, egyáltalán nem létező pár, legyenek mondjuk Kata és Pista, akik szeretik egymást. (Bármely Katával és Pistával való egyezés természetesen csakis a véletlen műve lehet.)

Tehát, ebben a 100%-ig elképzelt történetben Kata azt érzi, hogy Pista ellustult. Nem segít otthon, a közöttük lévő napi munkamegosztás pedig annyira eltolódott, hogy a gyerekek, a rendrakás, a takarítás, a főzés, mosás, kiszolgálás minden apró és nagyobb részlete teljes természetességgel Katára vár.

Ami pedig Katát a legjobban bántja, az talán az, hogy még Pista eldobált gatyáját is ő szedi fel a padlóról, csakúgy, mint a gyerekek dolgait – pedig Pista nem a gyermekük, hanem az ő párja. Felnőtt ember, aki meg tudná ezt maga is tenni, hogy könnyítsen Kata terhein. De nem teszi. 

Majd Kata lassacskán eljut arra a pontra, amikor már nem tud tovább tűrni. Egyre gyakrabban kifakad. Ettől Pista is eljut arra a pontra, hogy segítsen, ennek viszont meglepő módon minden egyes alkalommal hatalmas veszekedés lesz a vége. Hogy miért? 

Mert Pista rossz helyre teszi el a csurgatóról a tiszta edényeket, összefogja a koszos ruhát a tisztával, rossz ételt ad a kutyának és kidobja a gyerek rajzát az újsággal együtt, hogy csak pár példát említsünk, s Kata ezeket természetesen nem hagyja szó nélkül. Hiszen úgy érzi, Pista ,,segítségével” a helyzete csak rosszabb lett, mintha saját maga csinálta volna meg a feladatokat. Ő maga gyorsabban el is készült volna és nem is rontott volna el annyi mindent.

Pista pedig úgy érzi, hogy teljesen jó szándékkal megtett egy számára nem kézreálló, nehéz dolgot a feleségének, amire ráment egy csomó energiája és ideje, amit pihenéssel is tölthetett volna. És ráadásul még több szidást is kapott az egészért, mintha meg se mozdult volna. 

 

Hogyan lehet egy ilyen helyzetből jól kijönni? Lehet egyáltalán? 

 

Vannak reménnyel kecsegtető lehetőségek, igen. Például: 

1.    Lehetséges, hogy Pista összekeverte a ruhákat, s emiatt most kétszer annyi ruhát kell kimosnia Katának, mintha maga szedte volna össze őket a földről, mint minden áldott nap. Az három rövid mozdulat lett volna, így viszont plusz egy adag mosás, teregetés, hajtogatás, pakolás.

DE MÁR MEGTÖRTÉNT. Változtatni kell egy hosszú ideje berögződött szokásukon, melyet e hosszú idő alatt ketten alakítottak ki – s ez nem ment egy perc alatt. Segít az, ha ezt még egy elmérgesedő háború is tetézi? Vagy az segít, ha (akár a csalódottság szóvá tétele után is) Kata elmondja Pistának, hogy hogyan szokta pontosan csinálni ezt vagy azt – tehát pontosan mit vár el tőle a jövőben?

És még valami. Ilyen helyzetben nem kell megköszönnie Pistának a segítséget? Ha az visszafelé sült el?

De igen, meg kell! Nem azt, hogy összekeverte a ruhákat, természetesen, de azt igen, hogy úgy döntött, hogy segít valamiben, ami számára nem szokványos, amiben nincs gyakorlata és megtett mindent, amit adott pillanatban jónak és elégnek gondolt. 

 

2.   Ha a háztartásban (ami, talán már érződik, hogy bármilyen területtel felcserélhető) a pár egyik tagja jóval rutinosabb, az egyfajta dominancia kialakulását jelenti. Lehetséges, hogy számára az ezzel járó feladatok terhesek, de a lényeg mégis ez: ebben a témában ő jobban otthon van, mint a másik.

Emiatt aztán a gyakorlottabb fél, ha akar, akkor mint egy vizsgáztató: mindig tud olyat kérni/kérdezni, amit a párja nem tud tökéletesen és emiatt meglehetősen sűrűn alkalma lehet kioktatni/lehúzni/megbántani őt. Ebben az esetben itt is könnyen beindulhat egy lefelé vivő spirál:

Kata kér valamit –

Pista nem csinálja meg olyan tökéletesen, ahogyan Kata szokta (hiszen nem is tud róla annyit, mint Kata) –

Kata elégedetlen/megbántott/felhívja a figyelmet a hibára –

Pista nem érzi igazságosnak, hogy dolgozott, de csak szidást kap –

veszekedés kezdődik, melyben mindkét fél védi az igazát.

Legközelebb pedig már a legelején, a kérésnél mindkettejükben felvillan majd a piros lámpa, hogy: ajjaj, ebből baj lehet – és lesz is, valószínűleg. Pedig ezt a spirált meg is lehet fordítani.

Minden egyes dicséret csak növeli annak az esélyét, hogy a másik a következő alkalommal is segítségünkre legyen és minden köszönetnyilvánítás elősegíti azt, hogy legközelebb jobban odafigyelve, szívesen tegyen meg valamit. A dolgok átfordításában pedig hatalmas, felbecsülhetetlen segítséget nyújthat számunkra a humor. 

 

3.   Hajlamosak vagyunk (nem csak a nők!) csak azt mondogatni, hogy mi nem jó. Hogy mit nem szeretnénk, részletesen. Van egyfajta negatív elfogultságunk, ami számos esetben hasznunkra válhat, de a házasság nem ez a kategória: itt minél jobban látjuk a párunk értékeit, annál jobb a helyzetünk.

Ha a hibás döntésekre, a negatív közös élményekre helyezzük a hangsúlyt, könnyen rosszabbnak láthatjuk a kapcsolatunkat, mint amilyen valójában. Ami pedig sokat segíthet: ha abbahagyjuk annak fejtegetését, hogy mit nem szeretnénk és vesszük a fáradságot arra, hogy pontosan elmondjuk a párunknak, hogy mi az, amit szeretnénk, ehelyett. Ha eképpen megadjuk a másiknak az esélyt arra, hogy valóban a kedvünkben járjon, könnyebben mondunk hálát is neki azután – s emlékszünk arra a spirálra?

Hopp, talán már meg is fordult. 

 

 
 
 
 

Továbbiakat a lenti cikkajánlóban vagy a blog facebook oldalán találsz: itt csatlakozhatsz hozzánk, hogy ne maradj le a friss cikkekről. Gyere, egyre többen vagyunk! 

Köszönöm, hogy olvasol, nézz vissza máskor is! 

Ha tetszett a bejegyzés, nagyon köszönöm, ha megosztod vagy a fb Tetszik gombbal (itt Kapcsolódó kép ) jelzed azt nekem. 

 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!