Kapcsolathekker

Négy dolog, ami megcsalás után segíthet – és néhány, amitől óvakodj

Ha kiderül egy megcsalás, az éppen eléggé megrázó… Hogyan nem rontunk tovább a helyzeten? Mit tehet a megcsalt és a megcsaló – és mi az, amitől ha képesek vagyunk rá, egyértelműen érdemes óvakodni? 

Nem szeretem a megmondóembereket, akiknek megingathatatlan véleményük van arról, hogy ha ez vagy az az ő életükben előfordulna, akkor egészen biztosan mit tennének – így tehát akinek az életébe éppen beleszólnak, az egészen egyszerűen hülye, ha nem az általuk javasolt megoldást választja.

Hogy különösen nehezen tolerálom ezt, annak az az egyik oka, hogy 

nem nagyon lehet előre megmondani azt, hogy ki hogyan reagálna adott helyzetben. Akár egy megcsalásra is, például. 

 

Honnan is tudhatnánk, hogy hogyan éreznénk pontosan abban a kapcsolatban, azzal a személyiséggel és tapasztalattal, azokkal az előzményekkel, egy úgy kiderült helyzetben, pontosan abban a hűtlenségben, mint amiről kívülállóként hallunk/olvasunk? Más bőrére könnyen hazardírozik az ember, adja a tanácsokat, sértődik meg az ellenvéleményen.

Mindezekkel együtt, vagy éppen ezek

ellenére, szeretnék felvázolni olyan lehetséges kapaszkodókat, melyekkel akár megmenthetővé is válhat egy megcsalással érintett kapcsolat. 

Az, hogy hogyan derül ki a megcsalás, fontos körülmény lehet a továbbiakat tekintve.

Akár bevallja a megcsaló a félrelépést, akár lebukik, akár a megváltozott viselkedése kelti fel a párja figyelmét, az már mindenképpen a legelső benyomást adja a párjának arról hogy hogyan gondolkodjon a párja megbízhatóságáról – a megcsalás ténye mellett. 

Az, hogy a másik furcsa viselkedése (túlzó előzékenysége, hibáztató vagy hallgatag magatartása, eltávolodása vagy titkolózása) vezet a megcsalás kiderüléséhez, vagy a félrelépő maga vallja be a történteket, nem az adott pillanatban kap jelentőséget. Hiszen az első reakció ilyenkor (érthető módon) a fájdalom, a düh, a sokk okozta tehetetlen szenvedés. Ugyanakkor a bizalom későbbi visszaállítása során már igen sokat nyomhat a latba a megcsaló őszintesége vagy éppen az elhallgatás – kiváltképp, ha ,,már a fél világ” tudott a dologról, csak éppen a legilletékesebb személy, a párja nem. 

A megcsaló is több módon reagálhat a történésekre. Az, hogy milyen önigazoló ideológiát talál ki magának (egyáltalán: kitalál-e ilyet), nagyon beszédesen jelzi a kapcsolatban való felelősségtudatát.

Lehet, hogy kész a teljes vezeklésre, bűntudatában a teljes, 100%-os felelősséget vállalja tettéért, előfordulhat, hogy némileg hárít (,,hiszen nem is voltunk meg olyan jól”, vagy ,,túl nagy volt a kísértés”, stb.), de lehetséges, hogy látszólag tökéletesen távol tartja magától a felelősség legkisebb szikráját is.

Jó tudni, hogy ha több megcsalás is előfordul valakinél, akkor a legelső alkalommal lehet a legmagasabb a lelkiismeret-furdalás szintje. Ez idővel egyre csökkenhet, sőt: akár el is múlhat – mondjuk ha elég meggyőző az ideológia, amit a megcsaló kitalál magának saját maga felmentésére.

Mindannyian hallhattunk már ilyesmit: 

,,Megcsaltam, mert

  • már nem volt olyan jó vele/nem kaptam eleget tőle/sokat veszekedett/megváltozott/unalmas lett,

  • igazából soha nem is szerettem,

  • a másik sokkal szebb/jobb/kedvesebb/odafigyelőbb/hozzám illőbb/stb.,

  • olyan volt a helyzet/be voltam rúgva/túl nagy volt a kísértés… – csak hogy néhány gyakori, felmentő gondolatot említsünk.

A megcsalt fél ezzel párhuzamosan szintén többféleképpen válaszolhat a párja félrelépésére. Van, aki ragaszkodásában vagy a szakítás elkerülése érdekében maga javasolja a történteken való túllépést.

Ez a ,,ne beszéljünk róla többet” hozzáállás azért lehet hosszú távon káros, mert nem orvosolja sem a megcsalt fél önbizalmának mélyrepülését, sem a kapcsolatban való bizalom újjáépülését. Eközben a megcsalónak sincs alkalma bizonyítani ragaszkodását – vagy egyáltalán valamelyest helyrehozni a botlását, így ő ettől kezdve a saját bűntudatát kénytelen csendben és egyedül elviselni.

Hosszú távon pedig, ezekben a szerepekben mindkét oldalon nagyon el lehet fáradni.   

 

De mi az, amit akkor tehet az ember, ha akár megcsalóként, akár megcsalt félként meg szeretné menteni a kapcsolatát?

Megcsalóként: 

  • Biztosan érezzük ennek szükségességét, de azért álljon itt feketén-fehéren: a megcsalás is egyfajta megbántás, így elkerülhetetlen a bocsánatkérés érte. Nem az áthárítás vagy a felelősség részleges visszanyomása: a bocsánatkérés azért jár, mert átléptük a kapcsolatunkban a hűség határait. Ilyenkor nem azért kell tehát bocsánatot kérni, mert a kapcsolatunkban ,,megkísérthetővé váltunk” vagy nem kell egy személyben átvállalni az összes, kapcsolaton belüli problémáért a felelősséget: csupán arról van szó, hogy a megcsaláskor úgy döntöttünk (még ha csak egy pillanatnyi megingásról van is szó), hogy azt megtesszük – ezzel pedig megszegtük a társunknak tett hűségfogadalmunkat. Fontos, hogy a párunk tudja: nem áll szándékunkban újra megtenni ezt
  • Ha a párunk kíváncsi a történtekre, beszéljünk neki arról, amit tudni szeretne. Tegyük érthetővé azt, hogy mi történt, mikor vagy hogyan… Ha valamire kíváncsi, azt ne titkoljuk előle tovább, olaj lehet a tűzre.
  • Ha a párunk mellett döntünk, ne halogassuk a másik féllel való szakítást. Egyik érintettnek sem jó a tartós bizonytalanság – ráadásul ez könnyen előidézheti a ,,két szék között a pad alá” esetét is. A döntést mindenképpen meg kell hozni előbb, vagy utóbb: minél előbb határozzuk el magunkat, annál hamarabb kezdhetünk el dolgozni a lehető legjobb jövő kialakításán.
  • Ha a párunk mellett döntöttünk, akkor tegyük számára is egyértelművé: őt akarjuk, nincs bennünk bizonytalanság ebben a kérdésben és készek vagyunk dolgozni bizalmának visszaszerzéséért. Kérdezzük meg, ő mit szeretne, hogyan könnyíthetnénk meg ezt az időszakot számára? 

 

Megcsalt félként:

  • Elsősorban és legfőképp: szelektáljunk a kapott tanácsok között. Egy hagyományosan működő, a hűséget értéknek tartó kapcsolatban például a visszacsalással csak annyit érnénk el, hogy nekünk is bűntudatunk legyen, míg a párunk bűntudata csökkenne – irántunk való dühe azonban hatalmasra nőhet. Mindkét esetben nagyon megnehezedik az egyébként sem könnyű helyzet – mondhatni, hogy már-már csodára van szükség ilyenkor a kapcsolat megmentéséhez. Az azonnali kilépés szintén gyakori ,,jó tanács”: azonban hosszú távú döntést hozni egy pillanatnyi megrázkódtatás kellős közepén nem feltétlenül jó ötlet. Ezt a döntést később is meghozhatjuk, visszafordítani egy elhamarkodott lépést azonban nagyon nehéz lehet. 
  • Tudatosítsuk magunkban: a hűtlenséget nem mi követtük el. Nem mi vétettünk a köztünk lévő hűség ellen: lehet, hogy a kapcsolatunk nem volt tökéletes, de a teljes felelősséget nem vehetjük magunkra akkor sem, ha mindenképpen szeretnénk megmenteni a kapcsolatunkat. Ha a megcsalt fél a kiderülés után elkezdi ,,összekapni magát” annak érdekében, hogy jobb párja legyen a megcsalónak – s ezzel akaratlanul is kicsit mártír szerepet vesz fel, az érdekes módon sokszor támadást, dühöt vált ki a másikból. A megtörténtek miatti tehetetlenség és a bűntudat ilyenkor hiába dolgozik a másikban, ha nincs alkalma bizonyítani s ezzel javítani a párjában és saját magában kialakult (ön)képén, az maradandó hiányérzetet okoz és nagyon megnehezítheti a kapcsolat javítását. Ha személyiségünk vagy szerelmünk arra is sarkallna minket, hogy ezt az utat válasszuk, tudjunk róla: veszélyeket rejt, nem éri meg. Ezzel szemben kérjük, várjuk el a párunk bocsánatkérését: ez az első lépés annak érdekében, hogy újra közeledhessünk egymáshoz. Ha úgy tetszik, ez a kapu, melyen át a békülés ösvényére léphetünk.
  • Ha megtörtént a bocsánatkérés és szeretnénk többet tudni a történtekről, az természetes. Kérdezzünk, ha úgy érezzük, hogy igényünk van erre, azonban igyekezzünk a faggatásnak gátat szabni. Ez egy tipikusan olyan terület, melyben nem tudhatjuk előre, hogyan fogunk reagálni: van, akinek annyira fáj az adott téma, hogy egyetlen szót sem tudna a részletekről elviselni – míg akad, aki mintha szünet nélkül akarna a párja félrelépésének minden apró részletéről beszélni. Amire érdemes ilyenkor odafigyelnünk, az az, hogy (ha csak egy kicsit is képesnek érezzük magunkat erre) a faggatást és sorozatos támadást ne húzzuk el egészen hosszú időszakra. Gondoljunk csak bele: ha a párunkkal való viszonyunk huzamosabb időn át csak a 24 órás hibáztatásról szól, mikor marad tere az újjáépítésnek? Ha a párunk még döntés előtt áll, akkor, még ha minket is szeret: honnan tudhatja így azt, hogy ha minket választ, akkor valaha is boldogan élhet majd velünk? Előfordulhat, hogy sokkal inkább szeretne velünk lenni a párunk, mint azzal a bizonyos harmadikkal, vagy éppen egyedül – azonban ha mi ezentúl csak a folyamatos veszekedést és hibáztatást tudjuk nyújtani neki, akkor az ő döntési sorrendjét szívós, kitartó munkával talán éppen mi magunk változtatjuk meg. 
  • Ha a párunkkal való kapcsolat helyrehozása mellett döntünk, akkor próbáljuk meg valóban elengedni azt, ami megtörtént. Ha a párunk bocsánatot kért és valóban igyekszik rendbe hozni a kapcsolatunkat, mintegy vezekel a megbocsátásunkért, akkor igyekezzünk mi is visszaállítani magunkban a bizalmat és ragaszkodást, ne tartsuk benne a kapcsolatunkat a szituációban. Ezzel csak felőrölnénk magunkat, egymást. Ezt mondani nagyon könnyű, megvalósítani sokkal nehezebb, nem is biztos, hogy képesek vagyunk rá – azonban ha el sem határozzuk, hogy felhagyunk az állandó hibáztatással és felhánytorgatással, azzal igazából esélyt sem adunk a további közös, boldog életnek. 

Minkét oldalról vannak nagyon fontos mérföldkövek a kapcsolat újjáépítése során. A megcsaló részéről az lehet ilyen, ha elfogadja, hogy

a bizalmat a megismerkedéskorinál jóval alacsonyabb szintről kell most újra felépítenie, ami hatalmas kihívást is jelenthet.

 

A megcsalt fél számára ugyanakkor a legnagyobb nehézséget az jelentheti, hogy idővel képessé válik-e elengedni a sértettségét és a kapcsolat javítása mellett valóban letenni a voksát, vagy másképpen:

meg tudja-e engedni magának újra, hogy megbízzon a párjában.  

 

 

 

 

 

 
 
 

Továbbiakat a lenti cikkajánlóban vagy a blog facebook oldalán találsz: itt csatlakozhatsz hozzánk, hogy ne maradj le a friss cikkekről. Gyere, egyre többen vagyunk! 

Köszönöm, hogy olvasol, nézz vissza máskor is! 

Ha tetszett a bejegyzés, nagyon köszönöm, ha megosztod vagy a fb Tetszik gombbal (itt Kapcsolódó kép ) jelzed azt nekem. 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!