Kapcsolathekker

Neked is lehet szupererőd!

A minap szembesültem egy kérdéssel: a jó kapcsolatokban is előfordulhat olyan, hogy legszívesebben becsapnánk az ajtót? Hogy úgy érezzük, felrobbanunk tehetetlenségünkben? Vagy, ha ilyet tapasztalunk, az már annak a jele, hogy a kapcsolatunk jóvátehetetlenül elromlott?

A kérdés elgondolkodtató. A jó kapcsolatokban soha nem lehetünk olyan dühösek, hogy legszívesebben faképnél hagynánk a párunkat? Abban a pillanatban, sértettségünkben, megbántottságunkban, tehetetlenségünkben…?

De igen, lehetünk. A megfogalmazás igen erős, azonban vészhelyzetben a vérmérsékletünktől függően változhat a reakciónk adott helyzetekre. Van, akinek a ,,legdurvább” megnyilvánulása a csendes sértődöttség – máshol repül a tányér, zeng a ház és csapódnak az ajtók. Hogy melyik a helyes megoldási mód? Nincs ilyen: a fő kérdés az, hogy a párunk hogyan tudja – tudja-e – kezelni kitöréseinket, úgy, ahogy vannak s mi az övét. A fő hangsúly pedig azon van, hogy mi történik a veszekedés kitörése után, hogyan ,,cseng le” (lecseng-e!) a kirobbant viszály. Mondhatjuk, hogy a legjobb, ha nem is fejlődik idáig egy-egy helyzet: ebben segíthet az alábbi módszer. 

✨A ,,Mikor nem zavarna ez téged?” technika✨

Előfordult már, hogy konfliktusba keveredtetek a pároddal, amitől úgy érezted, hogy megoldhatatlan és tönkretette a napodat, viszont ezután bekövetkezett valami, ami pillanatnyilag annál jóval nagyobb fenyegetést jelentett, ami mellett az eredeti probléma egycsapásra eltörpült?  

Mennyire fontos például, hogy a háztartás gondja aránytalanul nagy mértékben a te válladat nyomja akkor, ha a gyerek negyven fokos lázzal ébred? Mekkora terhet jelent az, hogy a párod a munkája miatt egyszerűen elfelejtett felhívni téged, akkor, ha hírt kapsz arról, hogy egy rokonod balesetet szenvedett?

Nagyon kemény példák, melyektől az ég óvjon mindenkit, de a lényeget talán jól szemléltetik. Az eredeti probléma nem szűnik meg, ugyanakkor egycsapásra eltörpül, háttérbe szorul egy olyan új helyzetben, ahol azonnali összefogásra van szükség. Ugyanezt a hatás (az, hogy az adott problémát kisebbnek érezd, ne olyan zavarónak) szerencsére nem csupán egy annál nagyobb negatív helyzettel váltható ki.

A másik lehetőség az, ha kisebbítő technikát alkalmazunk. Hogyan tudnád mérsékelni te magad azt, hogy az adott dolog mennyire borít ki téged? Bár számos esetben azt gondolhatjuk, hogy nincs az égvilágon semmi, ami miatt egy adott dolog a párkapcsolatunkban nem zavarna minket, a fenti példák segítségével máris látható, hogy de, van. A válaszra váró kérdés innentől kezdve az, hogy hogyan lehetne adott helyzetben ugyanezt a hatást elérni negatív helyett pozitív dolog bevetésével?

Hogyan érhető el az, hogy kevésbé legyen zavaró egy adott dolog? Hogyan törpülhet el egy nagyon is dühítő tulajdonság, viselkedés? Példaképp, ha a pároddal nem jártok el sehová, pedig szeretnéd: te pörgősebb természetű vagy, ő pedig olyan bosszantóan nyugodt… Ha ez már sokszor szült veszekedést köztetek, de mintha mindig ugyanaz a forgatókönyv ismétlődne, minden alkalom szinte ugyanúgy végződött, megoldás nélkül: az egy jelzés arra vonatkozóan, hogy az eddigi módszer nem célravezető.

Jöhet a kérdés: Mégis, te mitől éreznéd kisebbnek ezt a problémát?✨ Volt már olyan, hogy kevésbé zavart a dolog? Mondjuk akkor, amikor a barátaiddal gyakrabban mentél, vagy elfoglaltabb voltál a munkád miatt, vagy amikor nem mentetek sehová DE kettesben számos közös, otthoni programotok volt, vagy amikor csak hetente egyszer mentetek együtt valahová de azt biztosan tudtad előre, számíthattál rá? Esetleg ez is, az is? És hogyan tudnál te hozzájárulni ahhoz, hogy most megint könnyebbnek érezd ugyanazt a problémát? 

Következzen egy kis feladat, Neked, kedves Olvasó!

  • Gondolj arra, ami zavar a kapcsolatodban – mondjuk ki bátran: a párod viselkedésében. (Te folyton mennél, ő otthon ül? Szívesen beszélgetnél vele többet, ő viszont nem az a lelkizős típus? Nem segít a házimunkában? Valamiről merőben más a véleményetek, ami sorra veszekedést szül?) Megvan? Rendben. 
  • Most gondold végig, hogy volt-e már arra példa, hogy ez nem zavart téged? Vagy nem zavart téged annyira? Az ember hajlamos erre a kérdésre rávágni, hogy nem, engem ez a kezdetektől rettenetesen zavart – azonban egyetlen probléma sem áll fenn minden pillanatban azonos intenzitással. Van, hogy jobban zavarónak érezzük, van, hogy kevésbé. A kérdés tehát: mi történt azokban az időszakokban vagy pillanatokban, amikor az adott dolog elviselhetőbb volt számodra? Gondolkodj, egészen biztosan van válaszod erre a kérdésre, valószínűleg több is. Keresd meg!
  • Most jön a lényeg: mi volt az, amivel TE hozzájárultál ahhoz, hogy a problémát ideig-óráig ne érezd olyan megterhelőnek? Mi a te mozgástered? 

 

Példaképpen két szituáció:

Bár a technika személyre szabottan, mindenkinél másképpen működik, érdemes időt szánni a megtanulására. 

  • Rosszabb időszakot éltek a pároddal, szinte minden este veszekedés van? Hidegháborús hangulat van, már mikor kinyitod este előtte az ajtót? Szinte biztos, hogy aznap is lesz valamilyen ,,balhé”? 

Emlékezz vissza, hogy hogyan vártad őt haza akkor, amikor estéitek jobban teltek! Amikor nem számítottál veszekedésre. Elé mentél a kapuba? Rátelefonáltál, hogy mikor ér haza, lenne-e kedve moziba menni utána? Mosolyogva, fesztelenül nyitottál ajtót, érdeklődtél, milyen napja volt? Jobb időszakod volt, pihentebb voltál, többet beszélgettetek? Eljártatok kikapcsolódni, több volt a közös élmény? Mi a te mozgástered abban, hogy az este (esték) további része jobb folytatást kapjon? 

  • Nehéz helyzet alakult ki a párod a munkahelyén, szinte minden nap dühöngve ér haza, felcsattanó, veled szemben nemtörődöm.

Lehet, hogy olyan gesztusokat tapasztalsz, melyekre az automatikus reakciód a sértődöttség vagy a dühkitörés lenne. A párod a probléma körében észre sem veszi, hogy téged hányszor és milyen mélyen megbánt – azonban te választhatsz, hogy milyen választ adsz az ő viselkedésére. Volt már részetek hasonló időszakban? Nem feltétlenül munkahelyiben, hanem olyan tartós stresszben, mely hasonló nyomást jelentett a párod számára és a jelenlegihez hasonló viselkedést is váltott ki belőle? Az a helyzet hogyan oldódott fel? Amikor az a szituáció elviselhetőbb volt, annak mi volt az oka? És mi volt a te részed, a te mozgástered abban? 

 

Persze könnyebb kigondolni valamit, mint végigcsinálni, de nagyon megéri kicsit alakítani a reakciónkon, ha az nem támogatja vagy még meg is nehezíti a megoldás elérését. Számomra is volt idő, amikor olaszos temperamentummal rendszeresen repült a tányér és a mai napig előfordul, hogy ,,időt kérek” a páromtól egy-egy probléma megemésztéséhez – mondjuk ki szépítés nélkül: megsértődöm. Nem lehet minden helyzetben a legjobban reagálni, hiszen emberek vagyunk, hibázhatunk – azonban ha eljutunk odáig, hogy szeretnénk megoldást találni a sehova sem vezető viselkedés helyett, a saját hozzáállásunk az, amin bármikor változtathatunk. 

Technika alapja: Bob Garvey,Paul Stokes,David Megginson – Coaching and Mentoring: Theory and Practice (2014.)

 
 
 
 
 

Továbbiakat a lenti cikkajánlóban vagy a blog facebook oldalán találsz: itt csatlakozhatsz hozzánk, hogy ne maradj le a friss cikkekről. Gyere, egyre többen vagyunk! 

Köszönöm, hogy olvasol, nézz vissza máskor is! 

Ha tetszett a bejegyzés, nagyon köszönöm, ha megosztod vagy a fb Tetszik gombbal (itt Kapcsolódó kép ) jelzed azt nekem. 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!