Kapcsolathekker

Miért nem lehet tudni előre, hogy kihez ki való?

Úgy tűnik, jó ideje hazánkat is elérte a pár- és partnerkereső műsorok időszaka. Nem tudom ugyan, lesz-e folytatása a Házasság első látásra című, eredetileg Dániából származó műsornak, de tudjuk, hogy mindig van mááásik… Már Benkő és Delhusa Gjon is keresett reality keretein belül feleséget, volt Nagy Ő-nk, Összeesküvőket is volt szerencsénk megfigyelni, emlékezhetünk a Vigyél el! című nagyszerű műsorra, hogy az Ádám keresi Évát-ról ne is beszéljünk, született már hazai Szerelem legfölsőbb szinteken és volt arra is bőven példa, hogy házasodott volna a gazda…

Következhet a szülők általi párválasztás, amire itthon még nem került sor, kivételesen – de a felhozatalt elnézve talán ez sem sokáig várat magára. Van ugyanis egy külföldi műsor, melyben a szülők választanak párt gyermekük számára: szeretettel, megfontoltan, alaposan igyekeznek eljárni, jó munkát végezni, többnyire igen csekély sikerrel. 

Anélkül, hogy mondjuk a műsorban részt vevő szakemberek hozzáértését vagy alaposságát egy pillanatra is megkérdőjelezném (távol álljon tőlem! Sőt, talán épp elismerésképp), vegyük sorra dióhéjban, hogy milyen dolgok is nehezíthetik azt, hogy még a találkozás előtt megmondjuk, hogy kihez ki való – biztosan?

 

Még körültekintő és alapos tesztelési folyamat által kapott eredmények birtokában is előfordulhatnak fehér foltok, melyekre vagy a teszt nem tért ki, vagy melyeket valamely oknál fogva (nem is feltétlenül tudatosan!) a kitöltő nem említett meg, pedig az adott, kiválasztott személy esetében számára fontos jellemzőnek számíthatnak. Nem tudhatunk meg minden információt valakiről azzal kapcsolatban, hogy milyen előítéletei, hozott tulajdonságai, elvárásai, tapasztalatai vannak, melyek a leendő párkapcsolatában fontosak lehetnek. Nagyon fontos, hogy milyen az aktuális lelkiállapota és hangulata, életszakasza a résztvevőknek: még ha minden jól ,,össze is állna”, ráadásul még ez is romba döntheti a reményeket. A stressz, magasabb adrenalinszint párkapcsolatra való hatásáról itt (a kúszó kommandós kép feletti részben) olvashattál már, ha újra elolvasnád, csak kattints.   

Az elengedhetetlen kérdés pedig, melyet ennek ellenére oly sokszor hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni: a kémia.

Gyakran előfordul, hogy a barátok a legjobb szándékkal összeboronálnának valakit az ismerősükkel, mert ,,vele annyira összeillenének”. Megeshet, hogy mi magunk hosszabb levelezésbe, telefonos beszélgetésekbe kezdünk egy illetővel, fényképeket cserélünk, virtuálisan és papíron egyaránt szinte izzik a levegő (mint ebben a bejegyzésben is), mégis: abban a pillanatban, hogy személyesen is találkozunk, biztosan tudjuk, hogy kapufa. Pedig úgy tűnt, hogy ő az! Végre megtaláltuk.

Mégis miért, hogyan fordulhat ez elő? 

Ha egy (vagy több, mondjuk négy) valóban hozzáértő, felkészült és alapos szakember meg is határozza, hogy nagy valószínűséggel milyen tulajdonságokkal rendelkező személyt fogunk vonzónak találni, még akkor is millió és egy dolgon elcsúszhat az egész. Ez pedig nem a szakemberek vagy a pár hibája, semmiképp. Mert honnan is tudhatnánk, hogy a másik személy adott pillanatbeli kisugárzása, mozdulatai, egyetlen szava, a kiejtése, hangja vagy bármilyen, külső vagy belső tulajdonsága milyen hatással lesz ránk? Mondjuk felszínre hoz-e bennünk negatív emlékeket, benyomásokat, melyekről magunk sem tudunk? Lehet, hogy emlékeztet majd minket az osztálytársunk bátyjára, aki másodikban bezárt a vécébe. Vagy a szomszéd unokájára, aki sosem köszönt a nyári szünetben, pedig hetekig ott voltak… Sokáig sorolhatnám. Nem elég azokat a jellemzőket kizárni, melyektől biztosan tudjuk, hogy nehezen viselnénk és emellett részletes listába szedni, hogy mit szeretnénk kapni vagy mit tudnánk nyújtani a magunk részéről. Előfordulhat, hogy magunk sem ismerjük az okát, de a leges-legelső pillantásra, már az első másodpercekben biztosan tudjuk valakiről: *Mi*Vele*Soha*. Innen pedig meglehetősen nehéz fordítani a helyzeten… Bár nem lehetetlen.

Szinte képtelenség pontosan megmondani, hogy mikor indul be, gyakran épp az összes észérvünk ellenére is az a folyamat, amitől szívdöglesztőnek érzünk valakit. Hallottunk már a feniletilaminról (PEA, szerelemhormon)? Vagy az oxitocinról, feromonokról? Ugye, ezekről már inkább. Azt azonban, hogy konkrétan melyek azok a kiváltó okok, melyektől adott személy agyalapi mirigyében nagyobb mennyiségű oxitocin termelődik vagy milyen feromonok, illatanyagok váltják ki valakiben az őrülten szerelmes reakciót, hogyan fog a legelső találkozáskor reagálni az agyunk és a testünk pontosan arra a személyre – senki, még mi sem tudhatjuk előre. 

Hogy mi a következtetés? Csupán annyi, hogy az alapos előkészítés – legyen az saját magunk által végzett társkeresős, hosszú távú ismerkedés levélváltásokkal, fényképcserével és őszinte telefonokkal vagy szakemberek általi, körültekintő kiválasztási folyamat – nem garantálhatja a sikert: szűkítheti a kört, közelebb vihet a megoldáshoz (ha szerencsénk van, sokkal közelebb), kizárhat számtalan ,,ő biztosan nem” választási lehetőséget: mindez azonban messze nem garantálja azt, hogy a kiválasztott valóban a nagy Ő lesz számunkra. 

Érdeklődés esetén próbáljunk minél hamarabb személyesen is találkozni, lehetőleg jó passzban, nem stresszesen – a többi pedig úgyis kiderül. A jó hír, hogy a nagyja már az első másodpercekben 😉

 
 
 
 
 

Továbbiakat a lenti cikkajánlóban vagy a blog facebook oldalán találsz: itt csatlakozhatsz hozzánk, hogy ne maradj le a friss cikkekről. Gyere, egyre többen vagyunk! 

Köszönöm, hogy olvasol, nézz vissza máskor is! 

Ha tetszett a bejegyzés, nagyon köszönöm, ha megosztod vagy a fb Tetszik gombbal (itt Kapcsolódó kép ) jelzed azt nekem. 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!