Kapcsolathekker

Az anyai bűntudatról – Mea Culpa

Mióta gyerekeink vannak, az én életemnek is állandó velejárójává vált a bűntudat.

Nem élvezem az önmarcangolást, sőt! Pozitív életszemléletűnek tartom magam, de a tökéletes, megbánás-nélküli anyai életformát még nem sikerült elérnem. 

Kezdem belátni és elfogadni, hogy nagy valószínűséggel soha nem is fogom.

A szülői bűntudatot bármilyen apró dolog kiválthatja.

Vannak olyan dolgok, melyek állandó önostorozásra késztetnek minket és vannak, melyek csak a gyermekeink egy-egy életkorához kötődnek majd lecsengenek, csendben elmúlnak. Akad, melyeket rendszeresen egyedül ,,követünk el” s vannak olyanok, melyekben leginkább az apukák remekelnek.  

 

Hogy milyen dolgokért lehet bűntudata az embernek, ha gyereket nevel?

Ez erősen személyiség- és helyzetfüggő, de egyben legyünk nyugodtan biztosak: szülőként bőven van miért aggódni, szégyenkezni, nap mint nap. Ha pedig magunk nem is vennénk észre némelyik hibánkat, a külvilág visszajelzései közül egészen bizonyosan akad majd olyan, amely haladéktalanul emlékeztet minket mulasztásunkra. 

Lássunk anyai listákról olyan tételeket, melyek vissza-visszatérő vendégek lehetnek az életünkben s melyekre a legtöbben bizony nem vagyunk büszkék. 

  • Császármetszéssel szülni
  • Cumit adni a babának 
  • Tápszerrel táplálni
  • Sokáig szoptatni
  • Elaludni szoptatás közben a fotelben vagy a szülői ágyban, pedig tudjuk, milyen veszélyes
  • Üveges bébiételt adni a saját gyártmányú helyett
  • A három év letelte előtt visszamenni dolgozni
  • Szeretni a munkahelyünkön töltött időt, amikor nincs velünk a család
  • Örülni a nyár végének, a tanévkezdés miatt 
  • Engedni őket mesét nézni, sűrűbben, mint terveztük
  • Cukros ételeket adni 
  • Reggel, amikor a gyerek iskolában, óvodában van, örülni a hirtelen jött függetlenségnek
  • Elnyújtani a fürdést, így nyerve pár perc extra magányt 
  • Gorombán szólni a gyerekhez, amikor nem is rá vagyunk dühösek 
  • Nem megvenni a legdrágább gyerek- vagy babaholmit, pedig az jobb lenne, mint amit végül választottunk
  • A szülőkkel egy szobában altatni a kicsit 
  • A boltban megvenni azt az akármit, ami után ácsingózik a gyerek csak azért, hogy elkerüljük a nyilvános hisztit 
  • Várni az este nyolc órát, amikor végre elalszanak
  • Reggel bekapcsolni nekik a tévét, csak hogy picivel tovább alhassunk

A lista a végtelenségig folytatható lenne…

A felsoroltak egy részéről egészen egyszerűen nem tehetünk, gyakran azokkal semmilyen kárt nem is okozunk a gyermekünknek, a többire pedig bőven igaz lehet az, hogy ha nagyon akarnék, találnék olyan cikket vagy szakirodalmat, mely feloldozza a ,,bűnösöket” a vezeklés alól.

 

Nem is ez itt a lényeg, ahogyan a mások által kinyilvánított (sokszor igen csípős) vélemény sem az.

Leginkább az számít, hogy önmagunk előtt MIÉRT PONT EZEKET (vagy számos társukat, melyek itt nem is szerepelnek) érezzük hiányosságnak, hibának, mulasztásnak. S ameddig meg nem fejtjük, hogy ezeknek mi lehet a miértje bennünk, addig nem szabadulhatunk meg az általuk okozott bűntudattól sem.

 

Bevallom, az én mérlegem pillanatnyilag elég gyászos: egyet-kettőt megfejtek, megszelídítek a ,,szörnyecskéim” közül és tíz támad a helyükben.

Bár kitartóan próbálok tenni a bűntudat ellen, mindez sokszor csupán abba fullad, hogy az önmarcangolás csillapítása helyett megpróbálom csökkenteni a naponta vagy hetente elkövetett bűneim számát – ami azért korántsem ugyanazt jelenti. 

 

S az okosok, sokat próbált idősek többszöri állítása szerint nyugodtan berendezkedhetünk erre az érzésre hosszabb távon is – vagy inkább örökké. Hajlamos vagyok hinni nekik… Na de valamit valamiért: éljen az anyaság! 

 

Ennek a bejegyzésnek egy szenzációs továbbfűzése született a KissEmese mindennapjai blogon, melyet egészen pontosan itt találtok. Sok szeretettel ajánlom figyelmetekbe. <3 

 
 
 
 
 

Továbbiakat a lenti cikkajánlóban vagy a blog facebook oldalán találsz: itt csatlakozhatsz hozzánk, hogy ne maradj le a friss cikkekről. Gyere, egyre többen vagyunk! 

Köszönöm, hogy olvasol, nézz vissza máskor is! 

Ha tetszett a bejegyzés, nagyon köszönöm, ha megosztod vagy a fb Tetszik gombbal (itt Kapcsolódó kép ) jelzed azt nekem. 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!