Kapcsolathekker

Beteges, ha a párod a legjobb barátod?

A férjem nemrég megkérdezte tőlem, hogy ki a legjobb barátnőm. Egy pillanatra elgondolkodtam a dolgon, azután megmondtam neki, hogy ő az. 

És ez elég hülyén hangzott. Sejtem, hogy ez egyesek számára kissé betegesnek is tűnhet, de kijelenteném, hogy ugyanúgy, ahogyan nem vagyok ,,ősanya”, nem tartozom a csöpögős-romantikus szerelmes hősnők közé sem.

Egyszerűen csak így alakult. Nyilván a körömlakkom színét nem a férjemmel beszélem meg legszívesebben, de hogy mi történt velem aznap, mik járnak a fejemben vagy mire vágyom, azt leggyakrabban és legszívesebben mégiscsak vele osztom meg – csakúgy, mint régen a barátnőimmel. 

Képesek vagyunk órákat beszélni otthon vagy akár telefonon és határozott elvonási tüneteim vannak, ha pár napig nem jut időnk erre. 

 

Volt olyan kapcsolatom, ahol a két szerepkör nem fedte egymást: voltak a barátaim, akikkel mindent megbeszélek és volt a kedvesem, akit szerettem, de számomra úgy valahogy nem volt az igazi.

Félreértés ne essék, jó azoknak, akinek megmaradnak a szoros baráti kapcsolatai olyan szinten, hogy még a családalapítás után is jut idejük egymásra.

Ezzel kapcsolatban néhány dolgot én nem tudtam megvalósítani, bevallom. Nekem is van olyan, akivel szívesen és régóta tartom a kapcsolatot, akit jól esik felhívni, akinek a stílusán visítva tudok nevetni még napokkal (hetekkel!) a beszélgetésünk után is vagy aki mindig jókedvre derít, magabiztossá tesz – mindezeket egyben viszont csak a páromtól kapom meg. 

Valahogy úgy van ez, hogy egy sztorit egyszer jól esik elmesélni valakinek, sőt, alig várom, hogy kiadhassam magamból – míg másodjára ez inkább kényszer lenne. A velem történő dolgok nagy részét pedig a párommal mindenképpen megbeszélem, így egyszerűen nincs hiányérzet bennem amiatt, hogy rajta kívül még egy (vagy több) személlyel ezt már nem teszem meg.

Ugyanazok a dolgok hajtanak minket. Közös célok, közös család, közös élet. Nem, nem vettük át egymás személyiségét és hobbiját (nagyon nem), de a fontossági listánk első öt-hat helyén mindkettőnknél ugyanazok a dolgok állnak és ez az, ami igazán számít.

Sivár ez?

Nem tudom. Nekem nem. 

 
 
 
 
 

Továbbiakat a lenti cikkajánlóban vagy a blog facebook oldalán találsz: itt csatlakozhatsz hozzánk, hogy ne maradj le a friss cikkekről. Gyere, egyre többen vagyunk! 

Köszönöm, hogy olvasol, nézz vissza máskor is! 

Ha tetszett a bejegyzés, nagyon köszönöm, ha megosztod vagy a fb Tetszik gombbal (itt Kapcsolódó kép ) jelzed azt nekem. 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!