Kapcsolathekker

Ezért ne üsd meg a gyerekedet soha, soha, de soha!

 

A mai kisgyerekes szülők korosztályából sokan nőttek fel úgy, hogy a verés (akár egy kis pofon, legyintés vagy fenekelés formájában is) a gyermeknevelés megszokott és elfogadott része volt. 

Természetes módon a szülői példa az, ami a későbbiekben ,,vészforgatókönyvként” elsőre beugrik, bármiről is legyen szó. Ha téged is ütöttek meg gyermekkorodban, akkor előfordulhat, hogy te is tapasztaltad már ezt az ,,automatikus válasz” ingert a nehezebb helyzetekben. Viszont az, hogy engedünk a késztetésnek vagy mi már másképpen reagálunk a gyermekünk nevelésével kapcsolatos kihívásokra, csak rajtunk múlik. Most már mi vagyunk a szülők, akik eldönthetik, hogy mit tesznek és mit nem: harcoljunk hát a beidegződés ellen!

Felmerül a kérdés:

Ha mai fejjel ott lennél, amikor a ,,rossz viselkedéséért” ,,kapott” az a gyermek, aki te voltál, megvédenéd? 

Megteheted: most te vagy a szülő és a te gyermeked az a gyermek. Változtatni sosem késő, törjük meg a kört, mi már csináljuk másképp!

A szentimentális megközelítésen kívül vannak egészen kézzelfogható indokok is a fentiek mellett. Egy tavaly közzétett amerikai kutatás során például több, mint 150.000 (!) gyermek bevonásával, 50 éves utánkövetéssel végeztek vizsgálatokat a szülői gyermekfegyelmezési szokásokkal és azok eredményességével, hatásaival kapcsolatban. 

Az öt évtizedet felölelő vizsgálat során a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a gyermekek testi fenyítéssel való nevelése számos negatív következménnyel jár, pozitív hatást pedig egészen egyszerűen nem találtak. Egyetlenegyet sem

Azok a gyermekek, akik részesültek a fegyelmezés e fajtájából, maguk is hajlamosabbá váltak az agresszív viselkedésre, az önbecsülésük alacsonyabbá vált, az esélyük különböző mentális problémákra viszont mérhetően megnövekedett… Felnőttként pedig ők maguk is nagyobb eséllyel ütötték meg saját gyermekeiket.

Mire gimnazista korba ért volna, a részt vevő gyermekek 85%-a (!!) már legalább egyszer volt szülője által megütve. (Gondoljunk csak bele, egy mai, hazai felmérés vajon mit mutatna?) 

Még ha azt is gondoljuk tehát, hogy egy-egy füles azért még nem igazi bántalmazás, ráadásul nevelési célzattal is tesszük, akkor sincs igazunk. Nincs semmi, ismétlem: semmilyen pozitívum, ami bármilyen módon alátámaszthatná annak létjogosultságát, hogy egy gyermeket meg lehessen ütni – nem lesz tőle szófogadóbb, nem kerüli el jobban a helytelen viselkedést, nem emelkedik előtte a tekintélyünk, nem válik szabálykövetőbbé – egyáltalán semmiféle pozitív hatást nem érünk el vele. 

 

A negatív hatásoknak azonban se vége, se hossza. A kutatás során azt tapasztalták, hogy az eképpen nevelt gyermekek önbecsülése hosszú távon is csökken, körükben az antiszociális viselkedésre való hajlam megnő, a serdülőkori hangulatingadozások rosszabbá válnak, a szorongásra, alkohol- és kábítószer-fogyasztásra való hajlandóságuk növekszik…

Többször hallom a gyermekbántalmazás védelmében azt a megközelítést, hogy ,,Én is így nőttem fel, mégis normális felnőtt lett belőlem.” 

Ilyenkor hozzátenném, hogy ha így is lett, akkor nem emiatt, hanem ennek ellenére!

 

Ha egy gyermeket megütnek, attól ő 

  • nem válik szófogadóbbá,
  • nem emelkedik szemében a szülői tekintély,
  • nem emelkedik a terhelhetősége,
  • nem válik követendőbb példaképévé a szülő,
  • nem becsüli jobban a szülőjét.

Viszont ez a nevelési forma nagyon eredményesen képes rombolni a szülő-gyermek kapcsolatot, a gyermeket egy olyan, tehetetlen és kiszolgáltatott helyzetbe kényszerítve, melyet a krízis elmúltával sem lehet kitörölni emlékei közül vagy meg nem történtté tenni… 

 

Te emlékszel ilyen esetekre a gyermekkorodból?

Esetleg ezek az emlékek felerősödtek, élénkebbé váltak, mióta magad is szülővé váltál? 

Ezt kívánod a gyermekednek is 20-30 év elteltével?

 

Előzd ezt meg!

Ne engedd az otthoni légkört megmérgezni, ne tedd a családotokat olyan közeggé, ahol belefér, hogy egyik a másikat megüsse, hogy bárki az akaratát fizikai méreténél fogva vihesse keresztül vagy a szeretett személytől kénytelen legyen bántalmazást elviselni

Kutatás: Spanking and Child Outcomes: Old Controversies and New Meta-Analyses, University of Michigan and University of Texas, Elizabeth Gershoff – Andrew Grogan-Kaylor (2016.) 

 

 
 
 
 
 

Továbbiakat a lenti cikkajánlóban vagy a blog facebook oldalán találsz: itt csatlakozhatsz hozzánk, hogy ne maradj le a friss cikkekről. Gyere, egyre többen vagyunk! 

Köszönöm, hogy olvasol, nézz vissza máskor is! 

Ha tetszett a bejegyzés, nagyon köszönöm, ha megosztod vagy a fb Tetszik gombbal (itt Kapcsolódó kép ) jelzed azt nekem. 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!