Kapcsolathekker

Megváltoztál. Meneküljek?

Érezted már úgy, hogy annyira eltávolodtatok a pároddal, mintha nem is ti lennétek?

Újabban meglepő dolgokat tesz, amiket nem is gondoltál volna róla, alapos fejtegetésbe kezd olyan álláspontok mellett, melyek tőled nagyon távol állnak vagy azon kapod magad, hogy rácsodálkozol: hogyan fordulhat elő, hogy hirtelen már semmiben nem értünk egyet?

Hogyan nőhetett meg ennyire a köztünk lévő szakadék, észrevétlenül?

Hamarosan pedig érkezik az újabb, elgondolkodtató kérdés: mi legyen a következő lépés? 

Az egyik lehetőség a menekülés egy olyan világba, ahol újra önmagad lehetsz. Ahol nem kritizál senki, ahol az egyedüllét felment a váratlan magányosság alól, melyben a társad mellett találtad magad.

 

A másik alternatíva legalább ilyen nagy elhatározást igényel: az, ha amellett teszed le a voksod, hogy megpróbálsz javítani a kettőtök közötti helyzeten.

Igazából nem is feltétlenül kell döntened a két lehetőség közül: ha következetesen teszel a kapcsolatodért, elhatározod, hogy újra eléred azt a fajta összetartozást, ami köztetek volt és elveszett – de minden befektetett energia és kitartás ellenére mégsem sikerül, akkor a menekülés, mint opció még mindig a rendelkezésedre áll majd. 

 

Vegyünk egy példát.

Mi történik akkor, ha adott két ember, akik szeretik egymást és szeretnék, ha a kapcsolatuk sokáig tartana, de valami félrecsúszik?

Ha egyikőjük egyszer csak túlzó reakciót ad egy teljesen ártalmatlannak tűnő dologra és a társára önti az elmúlt időszak összes elhallgatott sérelmét? 

A párja minden bizonnyal csak áll ott leforrázva, miközben nem képes elhinni, hogy az a sok rossz, amit a párja a nyakába zúdított, mind az ő bűne lenne. Ilyenkor természetes reakció a védekezés vagy a visszatámadás, és elképesztően hamar kicsúszhatnak a kezünkből a dolgok.

Ha nincs meg a tapasztalatunk arra, hogy hogyan kezeljük jól a párkapcsolati kríziseket, nagyon könnyen eltávolodhatunk, miközben arra várunk, hogy a párunk kezdeményezze a békülést. Az ilyen ,,hidegháborús” időszak alatt pedig a köztünk lévő szakadék egyre nő, míg már magunk sem tudjuk, hogyan jutottunk el idáig, vagy létezik-e más út a kilépésen kívül.

 

Lehetséges ugyanakkor az is, hogy nem tudunk felidézni egyetlen, kicsúcsosodó alkalmat vagy nem emlékszünk egyetlen nagyobb nézeteltérésre sem, mégis eltávolodunk a párunktól.


A mindennapi rutin, a túlhajszoltság könnyen vezethet odáig, hogy a legszükségesebbeken kívül ne is beszélgessünk, akár hosszabb időn keresztül sem.

 


Ha pedig már idáig jutottunk, ha szinte teljesen elszoktunk egymástól, tehetünk még bármit a kilépésen kívül?

 

Igen, mindenképp.

Először is, sokat javíthat a helyzeten az, ha megpróbáljuk kívülről látni a helyzetünket – ha pedig azt vesszük észre, hogy ez valami miatt nem megy, ehhez igénybe vehetünk külső segítséget is. Szerencsére ma már sok, párkapcsolatokkal foglalkozó szakembert találhatunk, ha pedig habitusunk vagy élethelyzetünk mégsem teszi lehetővé, hogy külső segítőhöz forduljunk, nehezebb ugyan a dolgunk, de akkor sem reménytelen.

Az első lépés, hogy őszintén tudatosítsuk magunkban hogy miben hibáztunk és gondolkodjunk el azon, hogy mit tehetnénk, hogy azt jóvátegyük a partnerünk szemében.

 

Mi volt az, amit rosszul tettünk vagy amit elmulasztottunk megtenni a párunkért? Megbántottuk valamivel? Elbizonytalanítottuk, feldühítettük?

Elengedtük, nem érdeklődtünk, nem álltunk mellette?

 

Van egy dolog, amire biztosan, bármikor hatással lehetünk: mégpedig az, hogy hogyan gondolkodunk a kapcsolatunkról, fel tudjuk-e éleszteni a vágyat magunkban a boldogabb folytatásra és képesek vagyunk-e ezután sokkal többet megtenni érte. 

Ha a folytatás mellett tesszük le a voksunk, akkor ha szükséges, kérjünk bocsánatot és igyekezzünk kitartóan a párunk kedvében járni. Odafigyelni rá úgy, ahogyan neki szüksége van rá és gyakrabban, mint ahogy ezelőtt tettük. Sok összetűzés mögött rejlik az az indok, hogy valaki nem érzi az odafigyelést a párja részéről, nem érzi fontosnak magát, fél a kapcsolat szétszakadásától.

 

Ha megváltoztatjuk a hozzáállásunkat és viselkedésünket, akkor ha nem is azonnal, de egy bizonyos idő után a párunk arra valahogyan biztosan reagálni fog, így megtörhetjük a hétköznapok (kedvezőtlen) rutinját.

 

Az, hogy eltávolodtunk, nyilvánvalóan nem néhány nap alatt történt, emiatt nem számíthatunk arra sem, hogy egycsapásra megoldódjanak köztünk a dolgok. Egy dolog azonban biztos: ha nem változtatnánk, a köztünk lévő távolság továbbra is csak növekedne. 

Az, ha nem tapasztalunk azonnali változást a párunk részéről, természetes is, hiszen gondoljunk csak bele: valószínűleg mi is meglepődnénk, nem mernénk azonnal hinni benne, ha a párunk gyökeresen változtatna a viselkedésén – azonban egy idő után valószínűleg újra bizalmat szavaznánk neki. 

 

Ez pedig olyasmi, amiért érdemes küzdeni. 

 

 

Ha az eltávolodás nem hosszabb idő alatt, hanem egy megcsalás miatt következik be, sokkal összetettebb a helyzet. Ilyenkor a bizalomvesztés az, ami a legnagyobb törést jelenti, a bizalom szintjét pedig nagyon nehéz visszaállítani. 

 

 
 
 
 
 

Továbbiakat a lenti cikkajánlóban vagy a blog facebook oldalán találsz: itt csatlakozhatsz hozzánk, hogy ne maradj le a friss cikkekről. Gyere, egyre többen vagyunk! 

Köszönöm, hogy olvasol, nézz vissza máskor is! 

Ha tetszett a bejegyzés, nagyon köszönöm, ha megosztod vagy a fb Tetszik gombbal (itt Kapcsolódó kép ) jelzed azt nekem. 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!