Kapcsolathekker

Jár hála a hűségért? Avagy: aki párkapcsolatban él, az maradjon hű?

Tartozunk-e hálával a párunknak azért, ha hűséges marad hozzánk?

Elvárható a hűség egy kapcsolatban, még ha az nem is tökéletes vagy éppen ellenkezőleg: a hűtlenség a párkapcsolati problémák automatikus velejárója?

Mindkét hozzáállás ismerős lehet.

Igen, a félrelépés vagy a viszony egy jelzés arra vonatkozóan, hogy a párkapcsolat bizonyos területei javításra szorulnak. 

A kapcsolatban élő nem kapja meg azt, amire pedig nagy szüksége lenne.

Ez a valami ne gondoljuk, hogy a szexualitás, vagy csak az. Az esetek nagy többségében az elfogadás, a komfortérzet, a kapcsolat minősége, a pár egymással való bánásmódja nem megfelelő, nem „elég jó” az egyik vagy mindkét fél számára.

A kommunikációs hibák, a meghittség hiánya vagy átalakulása, a régi sérelmek dédelgetése gyakran vezetnek megcsaláshoz, azonban egy figyelemreméltó momentumon a hűtlenséget ilyen esetben elfogadhatónak tartók hajlamosak átlépni.

 

Ez pedig a döntés képessége.

Mindig van egy pont, amikor még dönthetünk.

Igazából, ha jobban belegondolunk, rengeteg ilyen döntési pont van abban az időszakban, mialatt valaki egy megcsalás felé sodródik.

Azzal, hogy az elénk kerülő helyzeteket sorozatosan úgy kezeljük, hogy azzal teret és lehetőséget adunk a szituáció továbbfejlődésére a „valódi” megcsalás felé, tulajdonképpen sorozatosan a megcsalás mellett döntünk a kapcsolatunkkal szemben.

Ilyen értelemben tehát a megcsalás már jóval a valós félrelépés előtt, az „ebben még nincs semmi” időszakában elkezdődik.

 

Aggasztó, hogy mennyien vannak azon a véleményen, hogy ha egy kapcsolatban problémák vannak, akkor a másik fél ne csodálkozzon rajta, ha megcsalják. Hogy miért olyan aggasztó ez?

Csupán azért, mert MINDEN kapcsolatban, igen, még a legjobban működőben is vannak olyan időszakok, amikor nem mennek jól a dolgok.

Emberek vagyunk, a helytállásunk, odaadásunk képtelenség, hogy folyamatosan 100%-on álljon.

Ha pedig a párunk is az említett véleményen van, azzal gyakorlatilag felmentve érezheti magát a ,,hűség terhe” alól – és tulajdonképpen minket is. 

Ezzel ellentétes az, hogy ha párkapcsolatba lépünk, azzal akár kimondva, akár kimondatlanul de eldöntötté tesszük azt, hogy nem áll szándékunkban megcsalni a párunkat. 

Ha ezután adott helyzetben másképp döntünk, akkor azzal értelemszerűen megszegjük ezt a fogadalmat.

Emiatt tehát „csupán” a párkapcsolati problémákat (és ezzel egy kalap alatt a másik felet) nem lehet felelőssé tenni a megcsalás tényéért, hiszen abban az egyén döntése is szerepet játszik.

 

Hangsúlyos tényező lehet még, hogy a félrelépés első, egyszeri vagy sorozatosan előforduló viselkedés a kapcsolatbanHa többször is előfordul, érdemes megvizsgálni a mintázatot, amely két eset között kirajzolódik a pár viszonyában: ki hogyan éli meg, melyik fél mit tesz a helyzet kezelésére, hogyan oldódik meg, simul el egy-egy adott szituáció?

Elsimul-e egyáltalán?

Mi változik, mi állandó?

Mi történik a félrelépés után?

 

A helyzet rendezése, a megbocsátás érdekében meghatározó, hogy a megcsalás kiderülését követő időszak során melyik fél mit tesz (vagy nem tesz) meg a kapcsolat megmentéséért.

A kulcs ebben az esetben a megcsaló fél kezében van, a párja eleinte csak reflektálni tud az ő hozzáállására. Kívülről szemlélve az eseményeket hiába tűnik úgy, hogy a folyamatot a megcsalt fél fájdalma és hibáztatása irányítja, ez bizonyos értelemben nincs így.

 

Ha a párkapcsolat megmentése a cél, a megcsaló fél számára kikerülhetetlenek olyan lépések, mint az igazság teljes felfedése a párja előtt, felelősségvállalás azért a döntésért, hogy nem állt ellen a kísértésnek és a teljes elköteleződés amellett, hogy elérje partnere megbocsátását.

Ebben az időszakban is megfigyelhető a hétköznapok ereje: nem lehet egy félrelépést egy (vagy több) „nagy durranással” kezelni. Egy ékszer, utazás vagy más ajándék örömet szerezhet ugyan, de nem állítja vissza a bizalom szintjét a párunkban, pedig ez az alapvető probléma. 

 

A bizalom pedig innentől kezdve nem jár automatikusan: hatalmas kiváltság, melyet újra ki kell érdemelni, ráadásul bizonyos szempontból nehezebb helyről indulva, mint a megismerkedéskor. Most nem nulláról, hanem erős mínuszból kell újra felépíteni mindazt, amit a félrelépés lerombolt.

Amikor pedig a másik fél képessé válik arra, hogy sértettségét elengedve megbocsásson a történtekért, akkor kezdődhet el azoknak a hiányosságoknak a megkeresése is, melyek a félrelépést együttesen kiválthatták. 

 

Ha itt tartotok épp, akkor a hogyanra felhasználható, azonnali válaszokat találhatsz itt, itt, itt, itt és itt.

 

 

 

 


Továbbiakat a lenti cikkajánlóban vagy a blog facebook oldalán találsz: itt csatlakozhatsz hozzánk, hogy ne maradj le a friss cikkekről. Gyere, egyre többen vagyunk! 

Köszönöm, hogy olvasol, nézz vissza máskor is! 

Ha tetszett a bejegyzés, nagyon köszönöm, ha megosztod vagy a fb Tetszik gombbal (itt Kapcsolódó kép ) jelzed azt nekem. 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!