Kapcsolathekker

Ártalmatlannak látszik és válást okoz, mi az?


Látom, hogy tényleg házasságok mennek rá erre.

A legszörnyűbb az, hogy mennyire jelentéktelennek látszik, nem olyan, mint mikor veszekedésektől hangos a ház vagy botrányt kavar egy harmadik megjelenése. 

Ez egy csendes veszély. Olyan, mint a betegség, melynek nincs tünete, vagy mindig éppen csak annyi van, amit ráfoghatunk másra. Persze, csak frontos vagyok, csak meghúztam a vállam, csak nem aludtam jól.

Ahogy telik az idő, a hétköznapok során egyre kevesebb minőségi időt töltünk egymással, észrevétlenül egyre kevesebb törődést mutatunk.

 

Elsodor minket a sok tennivaló, a felelősség, a sok sürgős és fontos dolog, melyek prioritást élveznek a házasságunkkal szemben.

Mert a házasságunk, az megvár. Egy illúzióban élünk, melynek az az alapja, hogy van elég időnk.

Most rövidre zárom ezt a beszélgetést, erre még lesz időm, most be kell fejeznem azt a melót.

Most nem játszom a gyerekkel, most fáradt vagyok, majd később. Vagy holnap.

Most nem kérdezem meg a párom, hogy mi bántja, most sietnem kell.

 

Várok, majd, ha kedvem lesz hozzá.

Ha megfelelőbbek lesznek a körülmények.

Ha nagyobbat tudok adni.

 

Egészen addig, míg esetleg már nem lesz kinek adni.

Ezt a hibát könnyen elkövetjük. Egy házasságban viszont a hétköznapok során szerzett tapasztalatainkból áll össze az a teljes kép, ahogyan megítéljük egymást és a kapcsolatunkat. Ha ezeknek a tapasztalatoknak nagy része negatív, annak szinte észrevétlenül lehet rossz vége.

Amire általában keveset gondolunk, az az, hogy az elmulasztott pozitív tett is negatívumként jelenik meg. Ha nem vigasztaljuk meg a párunkat, amikor pedig szüksége lenne rá. Ha nem állunk mellette, amikor jól esne neki. Ha nem kérünk bocsánatot, amiért hibáztunk. Ha nem derítjük jobb kedvre, ha szomorú. Ha nem töltünk el egymással egy kis időt minden nap. Ha elmaradnak vagy megritkulnak a kedves gesztusok, ha már nem beszélgetünk annyit, ha nem éreztetjük olyan sűrűn, hogy fontos nekünk.

Ezek olyan ártalmatlan dolgoknak tűnnek, de nem azok.

Kutatók zátonyra futott házasságok vizsgálatával kimutatták, hogy ha egy házasságban a napi pozitív élmény/negatív élmény aránya tartósan 0.8/1 alá esik, akkor nagyon valószínű, hogy a kapcsolat válással végződik.

Másképpen, a kutatásban részt vevő számos elvált személy tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a válások akkor következnek be, amikor hosszabb időn keresztül naponta egy kicsivel több rossz élményben van részünk a kapcsolatunkban, mint amennyi jóban. 

 

Milyen alattomos, nem?

 

Senki nem figyelmeztet rá, nem szól ránk minden nap, hogy: hahó, tegyél valami jót, pont most! Ma nem jók a számaid, vigyázz! Mi csak várjuk a megfelelőbb pillanatot, a jobb lehetőséget.

Pedig milyen sok múlhat ezen.

A házasságunk, a család egysége, a gyerekek biztonságérzete.

Mindegy tehát, ha nem ideális az időpont, ha nem tudunk nagy dologgal előállni, ha csak egy apróságról van szó: tegyünk valami jót a párunkkal.

 

Bármit, de azt MOST! Minden nap, minél többször. 

A legtöbb pozitív élmény nem kerül sokba: egy simogatás, egy mosoly, egy kérdés. Egy pillanat. És ha elég sok ilyen apró pillanatot teremtünk nap mint nap, azzal megmenthetünk egy házasságot.

 

Ha komolyan változtatnál, ne habozz: kezdd el most! A hogyanra pedig bármikor felhasználható, azonnali válaszokat találhatsz itt, itt, itt, itt és itt.

 

 

 

 

 


Továbbiakat a lenti cikkajánlóban vagy a blog facebook oldalán találsz: itt csatlakozhatsz hozzánk, hogy ne maradj le a friss cikkekről. Gyere, egyre többen vagyunk! 

Köszönöm, hogy olvasol, nézz vissza máskor is! 

Ha tetszett a bejegyzés, nagyon köszönöm, ha megosztod vagy a fb Tetszik gombbal (itt Kapcsolódó kép ) jelzed azt nekem. 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!